Megkezdtük a gyógytornát

Kedden meglátogattuk a gyógytornászt. Elmondtam az aggodalmam és azt is, hogy egy részét már megtanulta Milla, míg a dokinéni szabadságon volt! Az egyetlen dolog ami még aggaszt az az, hogy hason még mindig nem tud érvényesülni a kisasszony és rettenetesen utálja! Néha hasra teszem, de pár perc után nagyon megsajnálom!
Miközben ezt megbeszéltük, a dokinő egy óvatlan pillanatban hasra tette Millát, aki rögtön meg is mutatta, hogy ő ezt nem igazán szereti és úgy elkezdett üvölteni, hogy alig tudtuk túlkiabálni! Nem elég, hogy nem szeret hason, de mégcsak meg sem tartja magát, hanem elkezd homrítani és mint egy kis hinta, hátra tett kezekkel himbálózik! na ez az ami nem jó. A dokinéni azt mondta, hogy ezen lehet könnyen segíteni, aggodalomra semmi ok, hisz Millus ezen kívül nagyon mozgékony, talán még mozgékonyabb is, mint kellene lennie. Megdícsérte, hogy korához képest nagyon szépen fog és azt mondta, hogy látszik Kamillán, hogy sokat beszélgetek vele, mert nagyon figyeli a beszélgetéseket!
Mutatott egy-két gyakorlatot, amit itthon csinálnunk kell ill. mondta, hogy sokat tegyem hasra és ne sajnáljam meg! Sírni fog biztos, de nagyon fontos lesz ez a későbbiekben, úgyhogy muszáj kibírnia.
Megkezdtük itthon a szoktatást! A szőnyegen csináljuk, mert ott nem süpped el a kezecskéje és ki tudja majd támasztani magát, ha rájön, hogy hogyan kell. Mindig lefekszem mellé- a dokinő azt javasolta, hogy hagyjam egyedül, mert akkor tőlem vár majd segítséget, csak beszéljek hozzá úgy, hogy engem nem lát. na ezt nem tudom megtenni- és próbálom elterelni a figyelmét. Nagyon jól haladunk. Ma már sokkal kevesebb sírás volt és szerintem értette a bíztatásomat, mert mindig amikor hevesebben kezdtem szurkolni neki, akkor még vett egy utolsó utáni lendületet és próbálta magát kinyomni! Két hét múlva kell visszamennünk, remélem addigra már nem lesz ilyen problémánk!
Mellékelek két képet. Ezek nem a mostani torna képei. Csak az én gyenge próbálkozásaim. A kezecskéit én raktam a melle alá, hátha így rájön, hogy mit kell csinálnia, de ebben hamar elfáradt! A fáradság bizonyítéka a lepedőn lévő két nyálfolt. Szegényemnek elzsibbadt a nyaka, letette a fejecskéjét és közben nyalogatta a lepedőt! Persze tudom, hogy nem az ágy a legmegfelelőbb ehhez a gyakorlathoz, de akkor éppen ott jutott eszembe és mivel még csak reggel volt, nem akartam lecipelni a földszintre.
Íme:

-Nem megy ez nekem!