skip to main |
skip to sidebar
Millus nagyon sokat mocorog. Egyre kevesebb neki a hely odabent. Sajnálom szegényt, mert nem lehet kényelmes! Éjszakánként bulizik és egyre sűrűbben csuklik (azt is főként éjszaka). Először vicces volt, de mikor már több, mint fél órája rángatózott a hasam, kicsit sajnáltam, hogy nem tudok neki segíteni!Apuci is egyre többet beszélget vele, mert már ő is érzi a mocorgást és kezd tudatosulni benne, hogy ott van valaki. Persze neki igazából majd csak akkor tudatosul, ha már a kezében lesz (férfi). Énekel is néha neki, ami nagyon tetszik Millusnak (nekem már kevésbé) :)))
Nőgyógyásznál voltam a kötelező havi viziten. Kicsit leszúrt a súlygyarapodásom miatt (számítottam rá). 9 kilónál tartottam és még hol a vége!? (egyébként a védőnőt megkértem, hogy csaljon le legalább 1 kg-ot, mert leszúrás lesz) :) Na de mindegy! Egyszerűen evési kényszerem van! Nem tudok leállni! Ha valami véletlenül elém kerül azt megeszem! :)))) Szívhangot már másodszorra nézett a doki. Nagyon jó érzés hallani a kis szívét dobogni! Millus nem szereti a készülék hangját, mert mindig menekül előle! Persze mostmár nincs akkora helye, hogy órákig kergetőzzünk vele!
Reggel hétre terheléses cukor vizsgálatra kellett mennem. Nagyon tartottam tőle, mert hallottam, hogy nem túl kellemes művelet! Hát nem volt az! Reggel 7-kor üres gyomorra (se inni, se enni nem lehetett), megitattak velem 2,5 dl tömény cukros löttyöt (előtte vért vettek). Majd 2 órát szintén étlen-szomjan, várakozni kellett az újabb vérvételre. Hááát! Nem kicsit liftezett a gyomrom! 5 percenként néztem az órát, hogy mikor telik le az a két óra! Mindenesetre túl lehetett élni!
