Beszámoló

Végre eljutottunk vérvételre! Pénteken ismét nem tudtunk elmenni, mert elaludtunk! Majd a héten hétfőn ismét próbálkoztunk! Negyed 9-kor indultunk el és 9-ig van vérvétel! Egyszerűen nem könnyű elindulni babával. Őt is rendbe rakni és magamat is..... Sosem tudom kiszámolni az időt! Győrben sosincs dugó (vagy legalábbis nagyon ritka) és gyors fejben számolás után arra a következtetésre jutottam, hogy simán odaérünk még! Hát nem pont hétfőn volt a legnagyobb dugó a városban??? Nagyon eldurrant az agyam, Milla is kicsit nyügis volt a korán kelés miatt. Próbáltam kerülővel eljutni a kórházig, de MINDENHOL be volt dugulva a város! Visszamentem az eredeti útvonalra lesz ami lesz alapon. Lépésben haladtunk végig. Nagynehezen eljutottunk a kórházig, kikaptam Millát az autóból hordozóstól és vágtáztam be vele a C épületben lévő ambulanciára. Mondanom sem kell, hogy a C épület a kórház leghátsó részében helyezkedik el! Majd megszakadtam közel 9 kilóval a karomon és még futnom is kellett. Éppen csak odaértünk és már mehettünk is be! Időm sem volt gondolkodni. Lefektették Millát a rendelőben lévő ágyra. Vártam, hogy szóljanak, hogy vetkőztessem le. De nem szóltak. Megkértek, hogy fogjam le a lábát, majd egy hölgy ráfeszült a mellkasára úgy, hogy lefogta a kezecskéit! Ekkor Millus már keservesen sírt, nekem pedig elkezdett kimenni a vér az agyamból. Itt jöttem rá, hogy a fejéből fognak vért venni! Rettenetesen sírt, úgy hogy egy idő után elfogyott a levegője és csak nyüsszögni tudott. Tőlem megkérdezték, hogy jól vagyok-e (gondolom fal fehér voltam) , de csak harmadszorra sikerült válaszolnom. Sírva jöttünk ki mindketten! Életem egyik legrosszabb délelőttje volt!

Vérvétel után elmentünk a zenebölcsibe is. Milla volt a legkissebb a gyerekek közül. Ennek ellenére nagyon élvezte! A hölgy aki tartotta a foglalkozást, énekelt, közben gitározott, ami nagyon tetszett a lánykánknak. Hangszereket is adott a gyerekek kezébe. Milla is kapott, de ő még nem igazán használta, inkább meg akarta enni! Még én is élveztem, mert sok olyan mondókát és dalt tanultam, amiket eddig még nem is hallottam.

Szerdán voltunk a védőnőnél fél éves felmérésen. Milla még mindig 66cm és már 6920 gramm! Nem csodálom, hogy néha majdnem leszakad a kezem, ha hordozóstól cipelem!

Csütörtökön felhívtam a doktornőt a véreredmény miatt. Megnyugtatott, hogy minden rendben van vele, de elküldött koponya ultrahangra! Megnézik Milla agyacskáját, hogy rendesen fejlődik-e. Ettől megint nem vagyok nyugodt! Hihetetlen, hogy mindig van valami! Amióta megszületett egyfolytában rohangálunk valamiért! Persze sosincs baj, de eléggé idegőrlő! Tudom, hogy most sincs gond, mert látszana rajta, ha gond lenne vele, de akkor is..... Maga a kifejezés is rémisztő, hát még akkor, ha a saját gyerekemről van szó! Ma kaptunk időpontot jövőhét keddre. Várunk.....

És két friss kép! Ma készült! Tudom, hogy nem szabadna még ültetni, de Ő annyira akart. Kipárnáztuk a hátát és olyan boldog volt!
Sőt! Már áll is lábujjhegyen, persze azt is csak akkor, ha fogjuk. Néha nem tudom letenni, mert annyira feszíti a lábacskáit. Ilyenkor engedem egy kicsit, hogy álljon. Persze nem sokáig! Remélem ennek ellenére a mászás nem marad el!